“Jer, nézd a Balatont…” / Napfelkelte…


Bevezető firka a bejegyzés elé:

A sorozat első képe és költeménye, “Jer, nézd a Balatont…” Illyés Gyula szavaival és hozzá a “Balaton festőjének” – ‘föstményével’.

A postot pedig ajánlom Karesznak és ivcseknek! Ők, tudják miért :)))
______________________________________________________________________________________

Illyés Gyula: Látogatók

Írok. Bejön a halszag. „Jónapot”
– szól némán, orromba, tüdőmbe,
egyenest szívembe köszönve –
„a tó küld: hogy vagy?” – Megvagyok.

Sürget az asztalon a munka.
De nem dolgozhatom.
Új vendég. Gomba-szag? A hegymögötti
erdő lép be az ablakon.

Aztán, fülig szerelmi lázban
egy jegenye, szinte dadog.
Egy szántóföld, harsány-vidáman:
tavaszra friss trágyát kapott.

Venyige-füstjével egy kémény.
Bőgve a szomszéd tehene.
Aztán a rét minden fűszála,
ég minden fellege,

s oly testvérien magyarázzák,
hogy élni jó és kell s lehet,
hogy szemem alig tartja vissza
válaszomat, a könnyeket.

(1956)

/forrás: Zentai_Szigethy_Czeizel: “Jer, nézd a Balatont…”/

Reklámok

2 thoughts on ““Jer, nézd a Balatont…” / Napfelkelte…

  1. Kösz csak most értem ide hétvégén nem voltam netközelbe, csak Balaton közelbe:) Minden rosszban van valami jó, a régi biwiwen nem tudom kikor került volna elő ez, itt meg új anyagként olvashatom:)

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s