Bevezető firka a bejegyzés elé:
A sorozat első képe és költeménye, “Jer, nézd a Balatont…” Illyés Gyula szavaival és hozzá a “Balaton festőjének” – ‘föstményével’.
A postot pedig ajánlom Karesznak és ivcseknek! Ők, tudják miért :)))
______________________________________________________________________________________
Illyés Gyula: Látogatók
Írok. Bejön a halszag. „Jónapot”
– szól némán, orromba, tüdőmbe,
egyenest szívembe köszönve –
„a tó küld: hogy vagy?” – Megvagyok.
Sürget az asztalon a munka.
De nem dolgozhatom.
Új vendég. Gomba-szag? A hegymögötti
erdő lép be az ablakon.
Aztán, fülig szerelmi lázban
egy jegenye, szinte dadog.
Egy szántóföld, harsány-vidáman:
tavaszra friss trágyát kapott.
Venyige-füstjével egy kémény.
Bőgve a szomszéd tehene.
Aztán a rét minden fűszála,
ég minden fellege,
s oly testvérien magyarázzák,
hogy élni jó és kell s lehet,
hogy szemem alig tartja vissza
válaszomat, a könnyeket.
(1956)
/forrás: Zentai_Szigethy_Czeizel: “Jer, nézd a Balatont…”/
Kösz csak most értem ide hétvégén nem voltam netközelbe, csak Balaton közelbe:) Minden rosszban van valami jó, a régi biwiwen nem tudom kikor került volna elő ez, itt meg új anyagként olvashatom:)
megígértem!