Egykori Nagyvendéglő – Anna Grand Hotel rövid története


Amikor a fürdői élet elkezdődött, az 1700-as évek harmadik évtizedében, gondoskodni kellett az érkező vendégek étkeztetéséről. 1748-ban a forrás közelében megépült az első vendégfogadó. A hetedik lehetett az a vendéglő, amelyet csak 30 év múlva látunk feltüntetve Pálóczi Horváth Ádám  rajzán.

 

Azon a helyen állt, ahol ma a szanatórium Blaha Lujza utcai szárnya húzódik. Érdekes, hogy a helyiségek ablakai nem délre, a tó felé, hanem a szőlőhegyek felé, a szélirányos oldalra néztek. A XVIII. század végéig tehát e házak csak egy földszintes vendéglőrésze volt a fürdőtelep nyugati részén, amelynek padlásán a mai manzárdszobáknak megfelelő kis szobácskák sorakozhattak a szegényebb sorsúak részére.(1780-1783 között épült fel késő barokk stílusban a kifejezetten szállodának szánt épület, amely 1802-1803 között nyerte el klasszicista formáját).

1803-ban fejeződött be a felső vendéglő, amelyet ettől az időponttól Nagyvendéglőnek neveztek. 32 szobás vendégfogadó. Ezután a következő lépés a mai Blaha Lujza utcai szárny kiugró, folytatólagos részének megépítése volt. 1836-ban fejeződtek be a munkák és akkor összesen 52 szoba volt a Nagyvendéglőben, vagyis az új rész újabb 20 szobával gyarapította az eddigieket.

1848-ban kezdődtek újabb építkezések. Bresztyenszky Béla, az akkor tihanyi apát úgy látta, hogy a Nagyvendéglő nem elég kényelmes a vendégek részére, zsúfoltak a helyiségek, és ezért külön kávéházat építtetett melléje, a fölé pedig étkezőt és tánctermet. Az előtte lévő részt fásították és a vendégek ezt a részt nevezték el Gyönyördének, amely elnevezést sokszor olvashattuk az akkori lapokban, leírásokban. Ez a kávéház ma a szanatórium elöl oszlopos, teljesen beüvegezett társalgója. A felette lévő étterem már megszűnt, annak idején sem volt fedett, csak nyitott szabadtéri étterem.

A következő építkezés már a szórakozásé volt. A fürdővendégek ugyanis – külföldi példák alapján – szakadatlan szóvá tették, hogy nincs a fürdőn ún. kurszalon, ami minden nevesebb fürdőn megtalálható. Ez az a hely, ahol a vendégek olvashatnak, zongorázhatnak, és más szórakozást űzhetnek. A rendi káptalan Pannonhalmán már 1875-ben elhatározta, hogy gyógytermet és fedett sétányt kell építeni, ahol a vendégek a szénsavas víz iszogatása közben sétálnak, olyant, amilyen az akkori híres cseh fürdőkben, Karlsbadban, Marienbadban épült.

Simon Zsigmond tihanyi apát 1877. szeptember havában megkezdte az építkezést és így épült meg a Gyönyörde, vagyis a Nagyvendéglőt összekötő kávécsarnok (ma a szanatóriumi alkalmazottak ebédlője – a fedett sétány -, ahol ma a Balatoni Panteon emléktáblái láthatók), majd 1879-ben az egyemeletes gyógyterem. Az egész építkezés költsége meghaladta a 60 000 forintot.

A használatnak 1879-ben átadott gyógyterem felső része táncterem céljára szolgált. A Gyógyterem vagy Kurszalon 1877-1879-ben épült és kifejezetten táncterem céljára szánták a nagytermét, amely eredetileg két egybenyitott szintból állt. A mai kétszintes térmegosztást valószínűleg a 1912-13- nagy építkezések során alakították ki. (Helyén állt a kőszínház.) Ettől az időtől kezdve ott rendezték a híres Flóra- és Anna-bálokat.

Az alsó, földszinti helyiségben volt olvasóterem, zongoraterem, kártyaszoba, bár a szerencsejáték szigorúan tiltva volt. A vendégek panaszkodtak ugyan azért, hogy elég dísztelen a gyógyterem, több lapot, újságot kellene járatni, aminek azután eleget is tettek. Itt nyert elhelyezést a fürdői könyvtár is, ami addig a fürdőigazgató szobája volt. Mindenesetre ennek a gyógyteremnek a megépítésével valóban első osztályú gyógyhellyé változott Füred. Ezzel egyidőben rendezték az épület mögötti parkot is.

A Nagyvendéglő következő építkezésére már 1913-ban került sor. Amikor a nagy kórházi épület elkészült a Klotild-udvar lerombolásával és a helyén egy új épületrész építésével, és a régi Erzsébet udvarral való egybeépítésével, elhatározta a Rend, hogy a Nagyvendéglő épületet is tovább bővíti. Elkészült a II. emelet, valamint az udvari rész, s 40 szobával gazdagodott az immár Grand Hotelnek nevezett épület. A régi, egyszerű kis vendéglőből a hivalkodó nevet viselő nagy szálloda lett.

A Kurszalonban is változások történtek. Az alsó része lett az ebédlő és táncterem, a felső része lett a szórakozó helyiség. A kórházzal kapcsolatos építkezések miatt meg kellett szüntetni azt a fedett sétányrészt, amely a régi Klotild-udvar előtt húzódott. Helyette a gyógyterem folytatásában építettek egy fedett sétányt – ahol a Balatoni Panteon emléktáblái láthatók. A felső vendéglő a Nagyvendéglő, majd Grand Hotel néven ismert füredi épület, amelynek a múltja immár 1748-ig nyúlik vissza, most már több mint 250 éve szolgálja a magyar idegenforgalmat, ma szállodaként működik; a Hotel Árkád nevet viseli.

Reklámok

One thought on “Egykori Nagyvendéglő – Anna Grand Hotel rövid története

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s