MINT ANYJÁHOZ A GYERMEK


Az elmúlt években volt egy tájszerelmes kirándulótársam, akit az élet más területein is társamnak mondhattam. Kilencvenegy balatoni túranap közös élményeit őrizzük. A búcsúkirándulásunk lett volna ez a szeptemberi, de aztán ő lemondta.

Egyedül mentem tehát, hónom alatt a kérdés, egyben lázmérő, vajon mit fog szólni a Balaton, a Szent György-hegy…….

Közeledvén a tóhoz izgalmam fokozódott, hisz újra teljesül szívem “akarattya”, része lehetek a balatoni tájnak. Kenesénél már úgy dobogott a szívem, hogy szinte mozogni láttam a kilátót fent a löszfal tetején. Kiugrani persze nem tudott (a szívem), csukva volt a busz összes ablaka. B.almádiban kimentem a partra, amíg várni kellett a vonatra, a Balaton pedig a lábaim elé terítette hullámos szeretetét.Meghatódtam, mint mindig ilyenkor, arcom, szívem bevizeztem ezzel a szeretettel, és éreztem a megbocsátó, isteni valóságot.

Az út további részét szokás szerint a vonatablakban töltöttem, nagy szemű csodálkozással, időnkénti megszólalással. Megmosolygott némely utas, de nem bántam, ott volt bennem az öröm tisztasága.

Nemesgulács-Kisapáti, az a vasúti megállóhely, ahol már rengeteg lábnyomot hagytam, előbb megvárta, amíg elmegy a vonat, azután átölelt. Én pedig elindultam a falu, Kisapáti felé. Az úton forgolódtam és ezt láttam:

A falu picinyke főterén megebédeltem (szatyorból), aztán hátamon a nagy hátizsákkal, kezemben a szatyorral elindultam, fel a hegyre. Többször meg kellett állnom, mégpedig azon okokból, hogy  1. meg ne izzadjak (hőség volt), 2. deréktáji sérüléssel bajlódtam már egy ideje,  és 3. csodálni a tájat a hegyoldal különböző pontjairól. “Ügyes gyerek” lévén minden megállásnál “hármat ütöttem egy csapásra”. A zöld lámpás ház udvarát nem hagytam ki, van ott egy Kalligáró kút is.

A kulcsosháznál portalanítottam a tornác kövezetét arra az esetre, ha az eső miatt oda kell majd visszahúzódnom az éjjel. A bazaltorgonák alatt és között előjöttek az elmúlt huszonhét év idevágó emlékei, a “csokievőhelyen” ettem egy (mi mást?) Balatonszeletet, amit volt túratársamtól, Zsuzsától kaptam erre a célra.

Csokievőhely a ráülős bazaltoszloppal.

—-

Fenyő a csokievőhely közelében

—–

Kilátás Tapolca felé a csokievőhely bazaltorgonái közül

A következő “tetthely” az esőbeálló volt, elhelyeztem a  9. SztGyörgy-hegyi látogatási naplót.

A hegytetőn körülnéztem, csodáltam az ismerős forgószínpadot, és kiválasztottam az éjszakai fekhelyemet. Ezután barangolni indultam. Először természetesen lefelé, majd fel a Vércse-szirtre. Oda eléggé bujkálósan, szűk helyeken lehet menni, ráadásul a csomag se volt könnyű (csak vízből 4,5 l volt nálam), ezért lent elrejtettem a cuccomat, úgy mentem fel. A Vércse-szirt déli sziklájánál készült fotók:

Visszamentem a csomagokért és folytattam a barangolást. Most jön a Fenyő-szirt! Ez a “felút” nem volt olyan meredek, és elfértem az ösvényen (ha az volt) kiegyenesedve, vittem tehát zsákot, szatyrot. Ilyen a Fenyő-szirt:

Innen újból lefelé kellett mennem, hogy egy szimpatikus táblát lefényképezzek. Sz.Péter tájszerelmes, aki a fővárosból idejött, hogy a legcsodálatosabb környezetben legyen az otthona, házának falán ez a tábla látható:

Ezután már csak felfelé mentem, vissza a hegytetőre. Útközben megtömtem a hasam és a szatyrom almával. Odafent az Alsó-tetőn meglepődtem, mert eltűnt a Somló és a Cseket a láthatárról. Az esőfüggöny takarta el. Láttam, ahogyan vonul az eső és ráájul a tájra.  Egyszer csak a szele, a széle elért engem is, és pár percen át óvatos cseppekkel molesztált. Nem tartott soká, elállt, elvonult. Felragyogott a nap, s bár másnap reggelig akadtak felhők, eső már nem esett. Telefonon felhívtam egy kedves biwiw-tagot, beszélgettünk egy kicsit. Itt, az Alsó- tetőn vacsoráztam, majd felkapaszkodtam a legtetejére, amit is én Felső-tetőnek hívok. Itt vacsoráztam:

Odafent először kerestem egy tisztálkodóhelyet (ezért kellett annyi víz), azt követően pedig bámészkodtam. Tótika-, és Gulácsfogyatkozás volt éppen, azaz, miközben ment le a nap a nyugati oldalon, a Szent György-hegy árnyéka a keleti irányba nyújtózkodott, nőtt, így közelített az említett hegyekhez. Íme:

Feljött még két kisebb csoport a hegytetőre, de el is mentek. A nap pedig lemenőben volt. Már leterítettem a plédet, hálózsákot, amikor is két srác jelent meg, Geri és Petya egy kiscicával. Természet-, és szabadságszerető fiatalok, akik naplementét nézni jöttek fel a hegy tetejére a hegyoldalban lévő házból, ahol egyikük a kert és az udvar rendben tartása fejében lakhatással is bírt. Tetszett nekik, hogy én fent alszom a hegytetőn. A naplementét egy fenyőfáról csodálták. Volt is mit.

A fiúk ott ülnek fent a fa majdnem legfelső ágain.

Ilyen volt a naplemente:

Nem volt irigy a nyugati égbolt, az alkony színeiből adott egy kis rózsaszínt a déli…

—–

…és a keleti égbolt felhőinek is.

Később a srácok mellém telepedtek, beszélgettünk. Szőlőt és körtét kaptam tőlük, azzal kezdtem a másnap reggelt. Már sötét volt, amikor elmentek.

Maradtam én, a hegy, a felhők és a csillagok, odalent pedig Tapolca és a falvak fényei. Csillagok lent és fönt. Lebegtem a jó érzéstől. Sokáig nem aludtam el, hallgattam, figyeltem az éjszaka neszeit, hangjait. Fújt a szél, kissé hűvös lett, felöltöztem. Le-lecsukódott a szemem, kinyílt.. és akkor valami állatféle készült szinte rám lépni. Hogy kerül ide ez a kutya? De hiszen nem is kutya, hanem őz. Hangot adtam, megmozdultam, mire elszökellt. Az is kiderült, ketten voltak Őzék. Aztán elaludtam. Amikor felébredtem, úgy éreztem, jól kialudtam magam, mindjárt reggel. Az óra azonban egy órát mutatott. Fél kettőkor szarvasbőgés kezdődött. Déli és nyugati irányból jöttek a határozott hangok. Elég sokáig tartott. Hol elaludtam, hol felébredtem. A hold növőben volt, szépen világított, ha hagyták a felhők. Tettem is sétát a holdfényes Szent György-hegyi éjszakában. Papucsban, hisz otthon voltam. Jó kívánságaimat fejeztem ki az égi és a földi csillagoknak, és alig fért el bennem a nagyszerű érzés, hogy itt vagyok a kedvenc hegyemen, és barátsággal ölel az éjszaka. Istenélmény  –  tudatosult bennem. Ezután visszabújtam a vackomba és elaludtam, mint gyermek az anyja ölében.

A hajnal kissé elmaradt az alkonytól szépségben, ráadásul a fényképezőgép is lemerült. Volt nálam egy másik, egy hagyományos, régi is, de annak felvételei még előhívásra várnak.  De azért tetszett a hajnal halványpiros mosolya is, és volt még egy különlegesség: odalent a síkságon fehéres párafoltokat szült a nap, miközben emelkedett.

Miután összepakoltam, lementem a faluba, ennivalót vettem és elvonatoztam Örvényesre, ahol várt a szállás és az újabb élmények.

CSILLAGOK LENT ÉS FÖNT

Szép csillag-, és felhősátor,

kívül vagyok minden házon,

a természet vendégeként

a hegytetőn éjszakázom.

Jó puritán estebédem

lenyelem, mint gondot a fény,

mely első csillag az égen.

Álmot őriz majd és reményt.

Csillaglik a falvak lángja,

ezer lámpa lent a világ,

és én tudom, melyik hol gyúl,

Szent György-hegyen vagyok király.

Szabadsággal takarózom,

dédelget az édes öröm,

színpompás a késő alkony,

Istenemnek megköszönöm.

MINT ANYJÁHOZ A GYERMEK

Még zöld a szeptember,

még nyílik ez a nyár,

itt szeretnék élni,

biztosan, nem talán,

hisz gyönyörű a hegy,

isteni varázslat,

édes a nyugalom,

ami itt eláraszt.

Világgá kiáltom

érzésem és vágyam,

hadd hallják az emberek,

hadd hallják a tájak:

Szent György-hegy, te drága,

vallomás a szavam,

lombos, szép palástban,

de akár kabáttalan,

oly nagyon akarlak,

oly nagyon szeretlek!

Úgy bújok tehozzád,

mint anyjához a gyermek.

———————————————————————-

Régebbi reakciók:

Megtekintések: 221

HozzászólásokKasza Béla által a Október 1, 2011-on 10:04am-kor

“Egy kedves anyaméh a Balaton” ? Igen. Köztünk a helye.

Anett, szívesen. Már az is köszönet, hogy elolvastátok.

HozzászólásokB.T. Anett által a Szeptember 30, 2011-on 4:42pm-kor
Pont ezt érzem én is amikor hegyet mászok, hogy ott vagytok velem, hogy ott jártatok előttem, hogy jöttök utánam… Béla köszönjük ezerszer, tizezerszer…
HozzászólásokBánki Károly által a Szeptember 30, 2011-on 12:26pm-kor
Ehhez mit szóltok? Egy kedves anyaméh a Balaton” – Origo interjú Litkey Farkas vitorlázóval, 10-szeres Kékszalag győztessel. Szerintem köztünk a helye.
HozzászólásokBánki Károly által a Szeptember 30, 2011-on 11:55am-kor
Jól tetted Béla én már napokkal ezelőtt megnyomtam!
HozzászólásokKasza Béla által a Szeptember 30, 2011-on 11:42am-kor
Én a “Tetszett” gombot a hozzászólások miatt nyomtam meg!
HozzászólásokKasza Béla által a Szeptember 30, 2011-on 11:40am-kor

Kedves Barátaim! Amit hozzászólásként írtatok, az olyan nagyszerű, hogy irodalmi alkotásnak számít. Most, ezek által lett teljes az én írásom, és még teljesebb az élményem, ami már közös élmény, hisz így, az utólagos beszámoló segítségével, Ti is ott voltatok velem. Akkor, ott a helyszínen gondoltam erre, és bár a magányom végtelenül szép volt, tudtam, még szebb lesz és csakis úgy szép igazán, ha megosztom mással.  Köszönöm, hogy ennyire tetszett, nagy örömet okoztatok ezzel.

A látogatási napló nagy eséllyel ott lesz még tavasszal, szerintem márciusban telhet be, amennyiben az eddigi tapasztalatokat veszem figyelembe.

Ami a naplementét illeti, nekem ez volt a csúcs-naplemente.

Hogy kit hívtam fel a hegyről? Azt a barátomat, aki a távollétem idején levelezéssel tartotta velem a kapcsolatot, és folyamatos szív-kisugárzásával, miközben csodavárónak adta elő magát, sugallta felém az elkerülhetetlen jövőt, újbóli biwiw-tagságomat.

Még egyszer köszönöm, hogy olyen szeretettel fogadtátok a beszámolómat, ahogy engem is a múltkor. Köröztetésemre nem lesz szükség, én sosem fogom eltüntetni biwiwes anyagaimat. A korábbiakat is bánom. Mindenkinek üzenem, hogy semmiféle körülmények között se regisztráljon ki, mert nem csupán saját magáról van szó. A közösség tagjainak anyagában ott van a saját hozzászólás, és ha eltűnik a hozzászólás a kiregisztráció következményeként, foghíjassá válik az adott anyag. Nem beszélve a saját feltett anyagról, ami jó esetben kincse a közösségnek. A biwiwes gyakorlat pedig azt mutatja, minden eset jó eset.

HozzászólásokB.T. Anett által a Szeptember 29, 2011-on 8:02pm-kor 
HozzászólásokB.T. Anett által a Szeptember 29, 2011-on 8:02pm-kor
nem először nézem végig és nem is utoljára, remélem mire mi odaérünk a füzet még nem lesz tele
—————————————————————————————————-
HozzászólásokBánki Károly által a Szeptember 29, 2011-on 6:50pm-kor
Nagyon kíváncsi leszek a látogatási naplóra, ha tavaszig kint marad akkor én is beleírok!
HozzászólásokNagy Kornélia által a Szeptember 29, 2011-on 5:28pm-kor
Én is visszatértem, mert a minap másik gépen nem jött le az összes kép, hát érdemes volt! Az esti képeid fantasztikusak! Marcsi! Édes volt, amit az előző oldalon írtál:)))
HozzászólásokBartos Zsuzsanna által a Szeptember 29, 2011-on 9:49am-kor
Meghatódva olvastam, néztem végig ezt a gyönyörű túra-beszámolót.  Ha Veled mentem volna sem lett volna szebb. Örömmel láttam, hogy a kedvenc és kedves helyeinkre is elmentél és szinte pont azokról a pontokról készítettél felvételeket ahol és ahonnét a korábbi kirándulásaink alkalmával fotóztunk. Az esti felvételek a Szt.György-hegyről szenzációsak! Az esőbeállóba elhelyezett IX. napló is meghatott, köszönöm, hogy csatoltad a kedvenc festményemről készült fotót! Csak “leg” jelzőkkel tudom jellemezni az írásodat és a torokszorítóan gyönyörű verseidet. Köszönöm az élményt! (Csak zárójelben említem meg, hogy kicsit már bánom, hogy lemondtam ezt a kirándulást:)  )
Hozzászólásokivcsek által a Szeptember 29, 2011-on 7:37am-kor

Látod milyen igazad van! Csillagtakarós túrán már én is gondolkodtam, de tartok a nyuszogoktól. De ilyenkor se fecske, se szúnyog, és még nincs is oly hideg este:)

Gratulálok, a beszámoló magával ragadó!

HozzászólásokBánki Károly által a Szeptember 28, 2011-on 3:42pm-kor
Béla megérte egy fél napot rááldozni, sokunknak szereztél vele örömet, ha csak a hozzászólásokat nézem, de ennél többen látták lassan 100-an.
HozzászólásokTicz Mária által a Szeptember 28, 2011-on 1:36pm-kor
Hát igen ez az a”leírás”,amit nem elegendő egyszer megnézni.Több kell……
HozzászólásokMelnyák Józsefné Arany Klára által a Szeptember 28, 2011-on 8:19am-kor
Tudom, hogy a jobban két b, de most takarékoskodni kell !!
HozzászólásokMelnyák Józsefné Arany Klára által a Szeptember 28, 2011-on 8:16am-kor

Karcsi, én meg itt születtem. Lehet, hogy nem is anyatejen, ha nem

Balaton vízen nőttem fel. Amikor még dolgoztam mindig össze akartam

gyűjteni, hogy hány embernek  a születési helye Balatonlelle és

itt is maradt. Persze nem lett belőle semmi. Az biztos, hogy velem együtt

már a második gyerekkor felé járnak.

Engem mindig megvisel ha valaki elmegy. Reménykedem, hogy a szíve visszahozza.

Régen láttam K. Tamás ámulok-bámulok képeit is. Talán majd a hosszú téli estéken

joban ráér mindenki.

Legyen szép ,derűs őszi napunk ma is!

HozzászólásokBánki Károly által a Szeptember 28, 2011-on 7:44am-kor
István végre valamiben lepipáltalak. Én áprilisi születésű vagyok és júniusban már a Balatonon szoptam az anyatejet és azzal együtt a Balaton szeretetét magamba. Annyira tartalmas és szépséges írás, hogy nem egy nap lehet megemészteni, Klárihoz hasonlóan újra és újra visszajövök. A Balatoniwiw a mélységek és magasságok tárháza, az őszinte, gyermeki lélek kinyilatkoztatása. (Talán ezért van annyi kirohanás, kiregizés is mert néha túl tömény a valóság) GRATULÁLOK Béla!
HozzászólásokNagy István által a Szeptember 28, 2011-on 12:04am-kor

Minden elismerésem Béla,a többiek mindent elmondtak, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni.

Ha valaki, akkor én tudom milyen érzés az amit Te érzel ezen a csodás tájon. Nálam 50 éve tart, amikor is kilenc évesen életemben először megpillantottam a Balatont. Te szerencsés vagy, mert írói,költői tehetségeddel, csodálatosan ki tudod fejezni gondolataidat,érzelmeidet, örömet szerezve olvasóidnak.

    Hozzászólások

Melnyák Józsefné Arany Klára

     által a Szeptember 27, 2011-on 10:34pm-kor

Visszajöttem, hogy újból elolvassam. A gyönyörű

táj mellett engem nagyon megfogott a Mennyország krt.

Most már remélem mindenki elhiszi, hogy van.

Anett kedves, üzenem a Julikának, hogy hiányzik !!

Tegnap jöttem rá, hogy itt hagyott bennünket. Nem is

akartam elhinni.

HozzászólásokTicz Mária által a Szeptember 27, 2011-on 9:35pm-kor
Most egy kis vidámság..:))) Már többször bebizonyosodott: Lehet élni nélkülünk, a Balatoniwiw nélkül,DE: nem érdemes..:))))
HozzászólásokSchubert Erzsébet által a Szeptember 27, 2011-on 8:03pm-kor
Szeretem az őszinte embereket. A nyíltságot. Köszönöm!
HozzászólásokB.T. Anett által a Szeptember 27, 2011-on 7:26pm-kor
mit is szólhatnék én… talán annyit, hogy szívesen olvasnék ilyen tartalommal Tőled  nem csak verses könyvet, hanem prózát is. Látványos. Osvasmányos. Tartalmas. Emberhez, szívhez szóló. Mindent megmutattál. Most Juli regisztrált ki… kapcsolatban vagyunk (meg van a mobilszáma és beszéltem Vele a hétvégén, ami nagy öröm volt) de iszonyatosan hiányzik így is….. még fényképezni sincs kedvem.. inkább Apcika képeit és a többi itteni felvételt nézem, olvasom…
HozzászólásokNagy Kornélia által a Szeptember 27, 2011-on 5:05pm-kor
Így van, egyetértek az előttem szólókkal. Tetszik, hogy prózában is olyan ízesen írsz, mint versben! És még őzikékkel is találkoztál! Köszi a tartalmas beszámolót!
HozzászólásokBánki Károly által a Szeptember 27, 2011-on 4:06pm-kor
Béla ha még egyszer kiregisztrálsz és viszed magaddal ezt a kincset, körözést adatok ki ellened:) Félretéve a tréfát, talán elég lett volna annyit is, -azaz a legtöbbet mit lehet- hozzászólni: pont.
HozzászólásokMelnyák Józsefné Arany Klára által a Szeptember 27, 2011-on 3:49pm-kor

Bélám! Teljesen lenyűgözött,elvarázsolt az írásod, a képek,

a verseid. Minden bent van a fájdalom, az öröm, a szeretet,

a természet adta béke és csoda, a remény és még a humort

sem hagytad ki.  Erre most kevés egy köszönöm, de más szó

nem jut eszembe.

HozzászólásokTicz Mária által a Szeptember 27, 2011-on 3:16pm-kor
Megható vallomás a természet,és a lélek harmóniájáról,amibe ennél szebben nem lehetett volna beleszőni a azokat az érzelmeket,amelyek kitöltik az elmédet Béla! Én köszönöm,hogy megosztottad velem,velünk.
 —————–
Sajnos csak az utolsó lapját mentettem el az akkori hozzászólásoknak , mert volt még 2 vagy 3 oldalnyi:(

4 thoughts on “MINT ANYJÁHOZ A GYERMEK

  1. Bélám, nem is tudom mit írjak. Akkor sem és most sem tudok betelni ezzel a bloggal. Olyan jó, hogy elhoztad a
    hozzászólásokat, mert így teljes.Mindenki tele van szeretettel, lelkesedéssel.

  2. Köszönöm, Beus! Készül már az útra a Bőhm-team?
    Karcsi! Legyen máskor is “szerencsénk” ! :)

  3. Mi már olvastuk és akkor is és most is nagyon jó volt, de a legjobb amikor a Bélával együtt kirándulunk, nekem egyszer már szerencsém volt.

  4. Én anno nem olvastam, de nagyon tetszik, ahogy leírod a tájat. A képeket így telefonon nem látom, de szerintem az írásaidat ha valaki felolvassa egy olyan vak embernek, aki sosem látott, pontosan el tudja képzelni a tájat. Köszi.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s