Visszhangocska


Visszhangocska

Csodálatos élmény volt ma Tihanyban sétálni… Csupa csönd és köd…
Embereket csak akkor látni, ha közelítenek…
A Balatból csak azt a pár cseppet látni, amibe belemártja az ember az ujját…
Fönt a hegyen csak a visszhanggal társalgókat hallani a vattaburkon keresztül…
Visszhangos idő… béke, nyugalom… színek tompítva… formák és hangok élesítve…

Advertisements

10 thoughts on “Visszhangocska

  1. “A köd puha átjáró, valós és valótlan világok között”…. valahogy így, egyszer Ivcsek mondta és nagyon tetszett! :) Azért szeretem mert a ködben valóban minden lehetséges, minden megtörténhet, annyi mindent el tud ilyenkor képzelni az ember. Mindennek olyan furcsa alakja árnyéka lesz, jólesően borzong az ember és szeretne eltévedni közben….:) Köszönöm a képet Viki, csudaszép!

  2. Drága Karcsi! Ha Te valamikor nem tűnsz fel az életünkben nem is ismerjük meg egymást. Igyekeztünk
    tudomásul venni vagyis én,hogy azért jár egy kis szabadság mindenkinek. Még a Bánki Karcsinak is!
    Puszi a Nellinek és gyerekeknek!

  3. Mindig Fekete Istvántól a Köd jut eszembe, de már olyan sokszor idéztem, hogy most már nem merem. Csak egy
    mondatot:

    Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. F.I.

  4. Nekem a sejtelmes szó jut eszembe. Klassz kép, én mégis jobban szeretem, amikor verőfényben ellátni Siófokig… főleg ha vezetni is kell…

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s