Nekem a Balaton…


Nekem a Balaton...
„Nekem a Balaton…” kezdődik a jól ismert sláger.
Gyermek koromban az anyai dédszüleim Balatonalmádi-Káptalanfüreden laktak. A Boldog nem csak a vezeték nevük volt, hanem az életük is. Öt gyermeket neveltek fel, közülük egy, a fiuk (és az Ő családja) velük élt, egy lányuk Budapesten, a másik három lány, köztük a nagyanyám is (és akkor még én is) Miskolcon laktunk. Felejthetetlen nyarak voltak, amikor minden mobilos-, és netes egyeztetés nélkül a káptalani háznál találkoztunk. Első dédunokaként körülöttem nyüzsgött a sok kedves rokon. A sokat értsd tényleg soknak, esetenként a teraszon és a fürdőkádban is aludt egy két családtag. Képzelheted kedves olvasó, hogy festettünk, amikor levonultunk a Balcsi partra :) Ott tanultam meg úszni is. Hiszen hol máshol???
Aztán teltek múltak az évek, költözés Tolna megyébe, új iskola, az öregek átköltöztek egy szebb világba, a házat eladták, a Balaton távolodott. Majd megismertem (igen fiatalon) álmaim pasiját, a férjemet, anno 20éve, és a Balaton közeledni kezdett. Közös nyaralás, hová is máshová, mint a Balatonra? Ekkor kitárult a Világ, a kedves tónak van déli partja is!!! Széplak kemping. A nászutunkat sem szerveztük messzebbre! Mint utóbb kiderült, ott már hármasban voltunk.
Amikor a kislányunk megszületett 2000-ben, a pünkösdöt már bátran a víznél töltöttük, három hónaposan már lógatta a lábát a „Sima-tóba”. A következő nyáron tovább „mentünk” a térképen, következett Zamárdi, nyaralás barátokkal, egy egész hétig, egy retro üdülőben, amit imádtunk, évekig vissza jártunk már négyen a „kistesóval” együtt, még nem egyszer közölték, hogy tulajdonos váltás miatt nincs többé „Balatonháza”. Azóta is csak pusztul a kedves hely, az új tulaj nem használja, lassan az enyészeté lesz. Ekkor, mivel Zamárdit nem akartuk feladni, a gyerekek megnőttek, irány újra a kemping. Évek óta az a nyári otthonunk, a lakásunk nyáron olyan mint egy kollégium ahonnan, ahogy tudunk hétvégére „haza” megyünk Zamárdiba. Mostanra, elfajultak a dolgok, már télen sem tudunk a tavunk nélkül élni, lehetőleg minimum havonta egyszer látnunk kell. Pancsolás Szabadifürdőn, majd leellenőrizzük, hogy a kempingben minden rendben van e, a hó, vagy szél, vagy vihar nem tett e nagy károkat…majd megnyugodva, vágyakozva a nyár után vissza utazunk a mi kis falunkba.
Hogy miért? Nem tudom megfogalmazni, a véremben, a vérünkben van a Balaton. Ő jelenti a nyugalmat, a békét, a szeretetet, a gyerekeim azt mondják, hogy főleg a szünidőt, a szabadságot jelenti nekik. Na ez nekem a Balaton… :)

Advertisements

3 thoughts on “Nekem a Balaton…

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s