Mi fán terem, miből lesz a csoda?

Miből lesz a cserebogár? És miből a Balaton 1000 Csodája? Talán mindkettőre tudjuk már a választ. Most mégis egy (megrendítő, vagy sajnos csak általánosan szomjurúságteles?) partközeli példát hozva mutatom meg a “genezis” folyamatát.

Adott Kővágóörsön a Cseh Tamás utca felől megközelíthető évtizedek óta pusztuló, de nem “gazdátlan”,  homlokzatát vesztett (nem is olyan kis) zsinagóga, melyről csak a bennfentesek mondják meg, hogy az ami, hiszen jelen állapotában “valamilyen sorsára hagyott ingatlannak” nézhetjük maximum.

Persze, egy csodajáró figyelmét egy fűszál sem kerülheti el, nemhogy egy ekkora, hajdan jobb napokat látott valami.

Kerítés, meg a megszokott “tilos a belépés” tábla sem tántoríthatott el attól, hogy ide (is) bejussak. És ami bent fogadott, az maga döbbenet. Zsinagóga a javából, kifosztva, “lelakva”, de felismerhető női karzattal, vidám nyári napokat idéző kékre festett, bárányfelhősen foszló, szakralitásából kisemmizett, szél járta, galamb lakta belső térrel.

Hogy műemlék-e? Ilyenkor az ember fogja magát ellátogat a muemlekem.hu oldalra és megkeresi, ott esetleg mit talál ez ügyben. Műemlék, hát… (Nem hinném, hogy a magántulajdon annyit emlegetett, mindenhatónak tűnő “szentsége” felülírhatja egy nemzet saját múltának megóvásához fűződő jogát!)

Látjuk, hogy mi van. De mért van így? (Ha már a világhálón bóklászunk, lássuk mit tudhatunk meg ott e zsinagógáról? A “Kővágóörs zsinagóga” szópárra keresve, nem sokkal leszünk okosabbak.  Rövid kutakodást követően annyit sikerülhet kiderítenünk, hogy a helyi látnivalókat, nevezetességet említő oldalak némelyike említi, mint romot, de hogy hol találjuk, arról nem igen találunk felvilágosítást!)

A kővágóörsi zsinagóga a feledés homályába vesző. Egy zsidó politikai és kulturális folyóirat és egy vallástudományi dolgozat mentén kirajzolódik a helyi őskereszténység megjelenéséig visszavezetett (Tapolca), illetve az ősszláv kereskedelmi utak mentén megkapaszkodó itteni zsidóság története. (Ezeket kijegyzeteltem, és majd meghivatkozva őket hozok belőlük szemelvényeket a “csodahely anyagának szerkesztésekor.

A lényeg az, hogy az itteni zsidóságnak hírmondója sem maradt az egykori másfél ezres lakosságú mezővárosban, az üdülőtulajdonosok között azonban sokan tennének a zsinagóga méltóságának építészeti helyreállítása érdekében. A tetőzet – fogjuk rá – ép.

Saját ismereteim szerint, az elmúlt években a most már rendszeresen itt táborozó, a zsidóság emlékei iránt fogékony diákság kitakarította a megközelíthetetlenné, bejárhatatlanná vált faluvégi izraelita temetőt. Az Isten háza azonban magántulajdonba vándorolt (állítólag egy amerikai hölgyé konkrétan, aki annyira elbitorolta a jobb sorsra érdemes építményt, hogy rendere többre tartja, mint amit kínálnának érte), és ezért belátható ideig ott is marad.

Ennyit tudtam eddig is, de a napokban, “bologtársunk” a Balatoni romok azt kérte az egyik közösségi oldalon, hogy segítsen aki tud minél több információt megtudniuk a kővágóörsi zsinagógáról. Ott hozzászólásban gyors elmondtam amit kapásból tudtam, de magam is éreztem kevés lesz ez.

Lévén hogy jól ismerem a települést, megkértem egy műemlékek kérdésében is jártas helyi építész ismerősömet (Kerner Gábort): írja meg amit ő tud. Az alábbi szakavatott választ kaptam, mely egyben meggyőzött, hogy a kővágóörsi zsidóság múltja mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az igen is része az egésznek, a csodálatos káli-medence csodáinak egyike, melyre bizony, hogy fel kell hívni a minderről semmit sem tudó, erre gyakran kiránduló Balatonimádók figyelmét.

Na, hát röviden így lesz valamiből csoda. Képeket találtam a google képkeresőjében a temetőről is. (Ilyenkor fontos, hogy lássuk magunk előtt valójában mit is keresünk:) Így amíg ismét arra nem járok – arra nem jár valamelyikünk! – ideiglenesen lesz mivel illusztrálnom ezen új balatoni csodaszámba vett történetet. Ha kész leszek a szerkesztéssel, ti lesztek az elsők, akikkel megosztom az új bejegyzést!

Hát körülbelül ennyibe tellik egy csoda. Nem árt személyesen ismerni mindegyiket, de a “kakukktojások” is szót érdemelnek, azokkal is érdemes foglalkozni, a végén csak összeáll a kép! Főleg, ha segítünk egymásnak!Kíváncsi vagyok melyikőtök lesz az első balatoni csodakereső és csodaíró társam! Ötletet már számtalant kaptam. De készre megírva csodás igazán a Balaton 1000 csodájának szerkesztése… (Most úgy 120 körül járok, munka, feladat és kihívás – mint a fentiekből is látszik – van bőven! Minden segítséget szívesen veszek és köszönet jár érte már előre is:)

“A képeimet felhasználhatod. A zsinagóga 1820-as években épült, majd a fotón jól látható előépítménnyel bővítették, ami a női karzat lépcsőjét is rejti. A bővítés 1880 körül történhetett, ekkor a korábbi belső festést is átalakítják. A belső lizénákra márványos festés kerül, a mennyezetre pedig lila szekkókat pingálnak, a sarkoknál szimbólumokkal. A zsinagógához tartozó valamikori telken állt a rabbi háza, ami nem különbözött a szokványos kőből épült kővágóörsi tornácos, nádtetős parasztházaktól. A rabbi házat a 60-as (70-es évek eleje) lebontották és helyére egy kockaházat építettek. A 60-as, 70-es években ÁFÉSZ raktár volt, majd a Révfülőpi Nagyközségi Közös Tanácsé lett. Emlékeim szerint a 80-as évek elején a tanácstól vette meg egy magánszemély, majd később több tulajdonos kezén ment keresztül. Egy közös volt bennük, hogy egyik sem csinált semmit az épülettel. 1985-ben a kezdeményezésemre műemlékké nyilvánították az épületet. Az összes további kezdeményezésünk dugába dőlt, mert a tulajdonos (?) nem akarja eladni, a néhai KÖH pedig – kéréseink ellenére – nem kötelezte a helyreállításra. Még egy alapítványt is létre akartunk hozni néhányan az épület megmentéséért (Komjáthy Attila, Cseh Tamás, Popovics László és jómagam), de a tulajdonossal nem lehetett tárgyalni. Amikor a vételről beszélgettünk, mindig irreálisan magas árat kért. Egyre romlik az állapota és a falu szégyene. A címét a nyilvántartások a Dózsa György utcába teszik, ami ez év elejétől már Cseh Tamás utca. Amúgy valóban beletartozhatna a Balaton 1000 csodájába, hiszen az ország egyik legkorábbi falusi zsinagógája. Hogy milyen jelentősége lehetett, arról a kővágóörsi zsidó temető mesélhetne rengeteg sírjával, amit viszont az elmúlt években rendbe hoztunk. A kettő együtt a “csoda”! Üdv”